Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

PÖKHENDI [e] melléknév és főnév
  • I. melléknév -n v. -en [e], -bb Sértő módon fölényes, öntelt, szemtelenül, hányaveti módon elbizakodott, kérkedő <személy, főként férfi>. Pökhendi alak, fráter. □ Pökhendi tapintatlan ember… (Mikszáth Kálmán) A feketekávénál … kipattant belőlem … az egész gondolat. – Mit gondolsz, ők mindnyájan, az egész vármegye nem lehetne-e több neked, mint a pökhendi grófjaid? (Kaffka Margit) || a. Ilyen személyre jellemző, vele kapcsolatos, ilyen természetet, magatartást kifejező <dolog, megnyilvánulás.> Pökhendi arc, beszéd, fellépés, modor, nézés, viselkedés; pökhendi módon v. pökhendien viselkedett. □ A mindig pökhendi arc … egyszerre udvariassá változott. (Jókai Mór)
  • II. főnév -t, -k v. -ek, -je [e, e] (ritka) Pökhendi személy, főként férfi. Nem állok szóba ilyen pökhendivel. pökhendiség; pökhendiskedik.