Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
PÖFÖG tárgyatlan ige -tem [e], -ött, jön (hangutánzó)
1. <Gőzt fejlesztő v. tartalmazó anyag> a gőz ütemes, szakaszos eltávozása közben jellegzetes hangot ad. Pöfög a forró kása, a sűrűsödő forró szilvalekvár. □ A nemes, sűrű, sárga lé forrt és pöfögött, mint Dante poklában a szurok. (Babits Mihály) || a.<Gőzzel megtelt edény, tartály> ilyen hangot ad. Pöfög a fazék, a kazán, a mozdony. □ Mozdonyon is utaztam: az apám | felvett magához Este volt, vadúl | pöfögött, száz lyukán egyszerre fújt | a jó szörnyeteg. (Szabó Lőrinc) || b. Ilyen hangot hallató járművön megy, utazik vhová.
2. (átvitt értelemben) Az ütemesen kitóduló gőz hangjára emlékeztető hangon, ki-kirobbanva mérgesen beszél. Sokáig morgott, pöfögött magában. □ Ilyen korán! pöfögött úri dölyffel a doktor úr. (Jókai Mór)