PORCIKA [1] főnév ..kát, ..kája (
bizalmas)
<Az emberi (v. ritk. állati) testben> közelebbről meg nem határozott igen kis, apró rész; íz [2] (3).
Fáj, fázik, reszket minden porcikája; (
átvitt értelemben)
gonosz, hamis minden porcikája: vki maga a gonoszság, hamisság;
minden porcikájában: (
átvitt értelemben is) minden ízében, egész testében, mivoltában, valójában; ízig-vérig.
Egy porcikája sem maradt ép. Semmi porcikám nem kívánja. Ismeri minden porcikáját: i. egész mivoltában. □ Mint fájó testnek kisded porcikája, Én, én, a népnek elszakadt leánya Szivemben érzem szintén mind e kínt. (Madách Imre) Fázunk. Reszket minden porcikánk, vacog a fogunk. (Nagy Lajos) || a. (
ritka)
Vminek porcikája: egészen kis darabja, része, eleme.
Jó ennek a húsnak minden porcikája. □ Akasszátok föl a királyokat! Szivöknek minden porcikája rosz, Már anyja méhéből gazságot hoz. (Petőfi Sándor) Megcsókolom a lelkednek Minden kicsi porcikáját. (Ady Endre)
porcikányi.