Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
PRÉDIKÁCIÓ főnév -t, -ja, (népies, régies) predikáció [ë v. e]
1. (vallásügy) A pap által vmely vallási v. erkölcsi kérdésről a hívek előtt, rendsz. templomban, istentisztelet v. szertartás keretében elmondott beszéd, a protestánsoknál mindig bibliai szövegrészlet alapján. Prédikációt hallgat, mond. □ [A pap] a holnapi prédikáció textusának a tékozló fiút választja. (Jókai Mór) Áll a szószék magas lépcsején; | zengnek harsány prédikációk. (Babits Mihály)
2. (átvitt értelemben, bizalmas, gyak. rosszalló) Unalmas, hosszú, olykor dorgáló hangú oktatás. Erkölcsi prédikáció. Ne tarts nekem prédikációt. Unom már az örökös prédikációidat. Szóláshasonlat(ok): hosszú, unalmas, mint a böjti prédikáció: nagyon h., u. □ Észre sem veszem, hogy új házas asszonyon kezdem el a levelemet, és prédikáción végzem. (Mikes Kelemen) Hallgattam konok arccal az emelt hangú szószékies beszédet Egyszerre kirántottam a kezem a tenyeréből. Apa, hagyja el kérem Én nem bírom eltűrni a prédikációkat. (Kaffka Margit) Mély lélegzetet vett, jelezve, hogy most következik a tanári prédikáció, melyet a diákok már vártak. (Kosztolányi Dezső)