Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

PÓZ főnév -t, -ok, -a (régies írva: pose is)
  • 1. (gyak. rosszalló) Szándékosan felvett; jellegzetes, gyak. mesterkélt testtartás. Színészi póz; vmilyen pózba vágja magát; vmilyen pózt vesz fel. □ A honvédparancsnok ünnepélyes pose-ba vágta magát. (Mikszáth Kálmán) Templom rég nem látott Igy, imádkozó pózban. (Ady Endre) Klári mellett Berci térdel, a regényes szerelmesek pózát gúnyolva. (Kosztolányi Dezső) || a. <A fényképészetben, képzőművészetben> beállított testtartás. Tessék nyugodtan maradni, ebben a pózban fogom lefényképezni.
  • 2. (átvitt értelemben, rosszalló) Hatásvadászó, mesterkélt modor, magatartás. Nincs benne semmi póz. Nem szeretem az ilyen nagyképű pózt. □ Előadása rokonszenves, mert minden pose nélkül való, igénytelen … és végtelenül egyszerű. (Mikszáth Kálmán) Nevetett azon, amit mondott, s nem volt benne semmi póz, azonkívül, hogy sokat adott arra, amit mondott. (Móricz Zsigmond) Szertelen | pózokba vitt a vállalt bűntudat: | Sátánná koronáztam magamat. (Szabó Lőrinc)
  • pózos; póztalan.