POSZOG tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon (
népies)
- 1. (bizalmas, hangutánzó) Végbeléből alig hallható, gyengébb szelet ereget. Étkezés után egyre poszog. □ [A matrózok] egyebet sem tudtak
hajdan
mint
az alsorban evezők szájába poszogni. (Arany JánosArisztophanész-fordítás)
- 2. (ritka, hangutánzó) <Mozdony> pöfög.
- 3. (átvitt értelemben, ritka) Lassan, unottan végzi munkáját. Csak poszog egész nap.
- poszogás; poszogat; poszogó; poszogtat.