Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
POLGÁR főnév -t, -ok, -a v. -ja, (tájszó v. tréfás) pógár
1. Állampolgár. Adófizető polgár; a polgárok jogai és kötelességei; a Szovjetunió polgárai. □ Becsüljük a tant, mely a polgárnak engedelmességet parancsol oly törvény iránt is, melyet a bölcselkedő méltán kárhoztat. (Kossuth Lajos) Vásott, durva csíny nem illik magyarhoz: a hazának komoly polgárokra van szüksége. (Babits Mihály)
2. (történettudomány) Annak a társadalmi rétegnek, az ún. harmadik rendnek a tagja, amely a nagy francia forradalom idején tört előre, s amely kezdetben a társadalmi fejlődésben haladó szerepet töltött be. □ S e szigetnek egy szögében, | Mint egy Rousseau Ermenonvillében, | Ember és polgár leszek. (Csokonai Vitéz Mihály) Föl, honfiak, polgárok talpra, Ez a dicsőség reggele. (Juhász Gyula) || a. (történettudomány) <Az imperializmus és a proletárforradalmak korában, valamint az ezeket közvetlenül megelőző időkben> az ipari proletariátust kizsákmányoló s már reakcióssá vált uralkodó osztálynak, a hanyatló burzsoáziának a tagja. Liberális polgár. □ A kövér polgár a hasán hortyog. (Krúdy Gyula) Papok, katonák, polgárok után | így lettünk végre mi hű | meghallói a törvényeknek. (József Attila) || b. (rosszalló) <Szocializmusban v. szocializmust építő társadalomban> az a személy, aki azelőtt a kizsákmányoló osztálynak a tagja volt, v. akinek gondolkodásmódjában, szokásaiban, magaviseletében sok a kapitalista maradvány. Semmit sem változott, még mindig polgár.
3. (történettudomány) Vmely, rendsz. kiváltsággal felruházott város teljes jogú lakosa. A szabad királyi város polgárai.
4. (iskolai, 1945 előtt) Egyetemi polgár: egyetemi hallgató.
5. (tájszó, néha tréfás, gúnyos) Vidéki kisiparos, kiskereskedő, jómódú parasztgazda. □ Magas lény a pógár a pugris emberhez hasonlítva. (Jókai Mór) Egy mándlis polgár kicsi borháza előtt két nyársra tűzött foglyot sütött. (Mikszáth Kálmán) || a. Vmely helység, kül. város lakója. Budapest, a kisváros polgárai.