Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

POÉN [1] főnév -t, -ok v. -ek [ë], -ja v. -je [e] (választékos) <Vmely rövidebb irodalmi mű (epigramma, dal, novella) v. elbeszélés, szójáték, főként élc, adoma végén> csattanó befejezés. Elrontja a poént; lelövi a poént; elneveti a poént. □ Ez volt az ő finom humora, aminek én mindig elrontottam a poénjét … (Móricz Zsigmond) || a. (ritka) Feltűnő esemény, meglepő fordulat; szenzáció. □ Óriási poénnek számított, hogy egy igen előkelő dáma … szeszélyes kedvében védelmébe vette az üldözöttet. (Hunyady Sándor)
  • Szóösszetétel(ek): poéngyilkos.
  • poénos.