Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Sekély, kis kiterjedésű, piszkos, sáros állóvíz. A faluvégi pocsolyában gázolnak a gyerekek. □ Megtaláltam a pocsolyát s benne vagy öt kacsát és vagy tíz ludat. (Gárdonyi Géza) Mikor Kakasfürdőn találkoztam a gyógytóval, ráismertem benne a mi , pocsolyánkra, amiben én egy nyáron úgy meggyógyultam, hogy azóta sem voltam beteg. (Móricz Zsigmond)
2. A talaj mélyedéseiben ideiglenesen meggyülemlett víz, esővíz; pocséta, tócsa. Az éjjel esett, sok pocsolya keletkezett az utcán. □ [A hold] széthordva megbocsátó mosolyát | ezüstté bűvöl minden pocsolyát. (Kosztolányi Dezső) A nap, reggeli nap, nyájasan mosolygott, csillogtatta a piac pocsolyáit. (Babits Mihály)
3. (átvitt értelemben) Erkölcsi szenny, züllöttség; fertő. Belesüllyedt az alvilág pocsolyájába.