MERÉNYLŐ  [e] főnév -t, -je [e]
Az, aki merényletet (12) követ el, hajt végre. Elvetemült, revolveres merénylő. A merénylőt elfogták, letartóztatták. □ Egy alávaló merénylő
 előtt nem volt szent egy köztiszteletben állott családanya
 (Tolnai Lajos) Most itt van az alkony, most jer elő, | mint éji merénylő, titkos szerető. (Babits Mihály)