Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy, dolog>, akin, amelyen piszok van; akit, amit piszok lep; mocskos, szennyes. Piszkos kéz; piszkos fehérnemű, ruha; piszkos a cipője; piszkos szoba, utca. Piszkos a gyerek, összekente magát. □ A fehér ingváll piszkos a sok izzadt tenyértől. (Mikszáth Kálmán) [A Hortobágy poétája.] Minden más táján a világnak Szent dalnok lett volna belőle. | De ha a piszkos, gatyás, bamba Társakra s a csordára nézett, Eltemette rögtön a nótát: Káromkodott vagy fütyörészett. (Ady Endre) || a. Olyan <foglalatosság>, ami bepiszkítja az embert. Piszkos munka. A piszkos munkát másra sózza. || b. Olyan <személy, közösség>, aki, amely nem szereti a tisztaságot; piszokban élő, rendetlen. Nagyon piszkos család; nagy darab piszkos ember. □ Csinos képű, kövér és lompos asszony volt, azt mondták róla a szomszédok, hogy piszkos. (Nagy Lajos)
2. Olyan <dolog>, amelyben vmi idegen v. szennyező anyag van. Piszkos seb; piszkos a víz.
3. (átvitt értelemben, rosszalló) Aljas, becstelen, jellemtelen <személy>. Piszkos alak, csirkefogó, fráter. || a. (átvitt értelemben, rosszalló) Ilyen személyre jellemző, vele kapcs. Piszkos eljárás, jellem. □ A törökök azt tartják, hogy egy szép testben mocskos és piszkos lélek nem lakhatik. (Mikes Kelemen) || b. (átvitt értelemben, rosszalló) Erkölcsileg elítélendő, megbélyegzésre méltó; csúf, szennyes. Piszkos adósság: a) rendsz. alárendelt helyzetben levő egyénnel szemben indokolatlanul fennálló, kínos helyzetet előidéző, szégyelni való a.; b) (tréfás) általában (kisebb, rendsz. baráti) a., tartozás; piszkos csalás, dolog, trükk, ügy, üzlet. □ Előre láttam, hogy a dologból igen piszkos per válik. (Tolnai Lajos) Mindenki ismeri erkölcstelen életét, piszkos ügyeit, megvásárolható voltát. (Kosztolányi Dezső) Ó be kicsi az ő piszkos vágyuk! (József Attila) || c. (átvitt értelemben, rosszalló) <Szidalomként:> hitvány, értéktelen, vacak. Fene ezt a piszkos fát, nem akar meggyulladni!
4. (átvitt értelemben, rosszalló) A szemérmet durván sértő; trágár, mocskos. Piszkos beszéd, regény, vicc; piszkos szája van. □ Most épen gyorsat ugranak. | Nem úgy, mint holmi nápic úrfiak Nem görnyedeznek oly ízléstelen, Nem kurjogatnak szünes-szüntelen | piszkos dalokat. (Arany János) Lakótársaik matrózok és csavargók voltak. Hangos, piszkos szájú emberek. (Kuncz Aladár)
5. (átvitt értelemben, rosszalló) Kicsinyesen fösvény, zsugori, smucig. Ne légy olyan piszkos, fizesd meg az árát. || a. (átvitt értelemben, ritka, rosszalló) <Kártyázásban> olyan <játékmód>, hogy a játékos csak nyerés céljával, számítón, esetleg kifogásolhatóan játszik. □ Piszkosan játszanak, s ha egy kicsit nyernek, ott hagyják az embert. (Tolnai Lajos)
II. főnév -t, -ok, -a (átvitt értelemben, rosszalló) Piszkos (I. 3) alak. Gyere ide, te piszkos! A piszkosok mindig áskálódnak.