PERZEKUTOR [ë-ë-u v. ë-ë-ú v. e-e-ú] főnév -t, -ok, -a (
elavult)
- 1. Pandúr; (megyei) csendbiztos. □ Már akkor állt a perzekutor. Szúrt a szeme, mint a vasvilla. A betyár lehajtotta a fejét. (Móra Ferenc) A perzekutorok akiket magyarul pusztázóknak hívtak, meg pandúrnak érezték, hogy most jön a fekete leves. (Móricz Zsigmond)
- 2. (ritka, irodalmi nyelvben) Üldöző. □ Egyszerre csak azt veszi észre a szegény üldözött nyúl, hogy perzekutora már megint közeleg. (Vajda János)
perzekutori; perzekutorság.