PETYEG [ë-ë] ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë] (
tájszó,
hangutánzó)
- 1. tárgyatlan és tárgyas <Gyermek> pötyög, gagyog, csacsog. □ Nem távozott messze a száraz fától; ott
minden szót meghallhatott, amit a kis leány petyeg. (Jókai Mór)
- 2. tárgyatlan (ritka) Apró, egymást gyorsan követő ütésektől származó halk hangot ad vmi. Petyeg az óra: ketyeg az óra. □ Csak az esőcseppek petyegtek kívül az istállóajtón. (Mikszáth Kálmán)
- 3. tárgyatlan (tájszó) <Csirke> (halkan) csipog. □ Az iskolaudvarban tavaszi csirkék petyegtek, botorkáltak a kotlós nyomába. (Kaffka Margit)
- Igekötős igék: elpetyeg.
- petyegés; petyegő.