PÉNTEK [ë] főnév -et, -je [ë, e]
A hétfővel kezdődő naptári hét ötödik napja. (
ritka,
1945 előtt,
bizalmas)
Fekete péntek: nagy tőzsdei árzuhanás napja;
vörös péntek: az 1905. szept. 15-i nagy budapesti tüntetés napja, amikor munkások tömege követelte az Országház előtt az általános és titkos választójogot;
minden pénteken; pénteken reggel, délben, este v. (ritkábban, kissé
irodalmi nyelvben)
péntek reggel, délben, este. □ A törökök tisztelik a pénteket, és tartoznak azon a napon a templomba menni. (Mikes Kelemen) Péntek volt aznap, hát a vacsorát tormás csukán kezdték. (Gárdonyi Géza) És péntek volt, két óra és sötét a hajnal
(Radnóti Miklós)
- Szólás(ok): (népies, tréfás) hosszabb (a) péntek, mint (a) szombat: vkinek a szoknyája alól kilátszik az alsószoknyája, alsóruhája; ld. még kiskedd.
- Szóösszetétel(ek): nagypéntek.
- péntekes; pénteki.