PITYÓKOS melléknév -an, -abb (népies)
Kissé ittas, becsípett <ember, főleg férfi>, kül. olyan, aki kedélyes v. humoros hatást kelt. Dalolva ment hazafelé; látszott rajta, hogy pityókos. □ Ha az embör egy kissé pityókos, haat [= hát] csak elszólja magát. (Vajda János) Ahol a pajták lyukain ki van tolva a kocsirúd a közlekedési útra, úgyhogy a sötétben elesnének a pityókos emberek, elrendeled a kocsi eltávolítását. (Mikszáth Kálmán) || a. Ilyen emberre jellemző, vele kapcsolatos. Pityókos hang, hangulat, viselkedés. □ Szedte-vette ostoba kocsmárosa kezde
lármázni a még mindig pityókos állapotban levő huszár. (Vajda János) Akik nem ismerik kíváncsian kérdik, ki legyen ez a furcsa emberke, aki ilyen pityókosan lépked. (Mikszáth Kálmán)
pityókosság.