Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

PICI melléknév és főnév (kedveskedő)
  • I. melléknév -bb
  • 1. Igen kicsi, apró, csöpp. Pici gyerek. A ház mellett van egy pici kert. □ Pici lábad, deli termeted elragadta szívemet! (Szigligeti Ede) A város peremén … | mint pici denevérek, puha | szárnyakon száll a korom. (József Attila)
  • 2. Nagyon kevés. Kérek egy pici sót.
  • II. főnév -t, -je [e]
  • 1. Csecsemő, kisgyermek. A nagymama vigyáz a picire. □ Keserűvé vált a teje, s a picinek is megkeseredett a gyomrocskája. (Móricz Zsigmond)
  • 2. (főleg birtokos személyraggal) <Közelálló, kedves személlyel kapcs., főleg megszólításként:> kedves, édes, drága, szeretett személy. Mondd meg a picinek, ma én hozok kenyeret! Gyere picim, ülj az ölembe!
  • III. (ragos alakban, határozószó-szerűen, mértékhatározóként) (Egy) picit: nagyon kevéssé, nagyon kis mértékben; kissé. Aludj még egy picit. || a. (középfokban álló melléknév előtt) Egy picivel: nagyon kevéssé, nagyon kis mértékben. Ma egy picivel melegebb van, mint tegnap.
  • 3. (ritka) Hiszi a pici: higgye, aki akarja, én nem hiszem. picike.