A magyar nyelv értelmező szótára

PERSZE [e-e] mondatszó és határozószó

• I. mondatszó (hangsúlyos szóként, a mondat hanglejtésébe bele nem illeszkedve, tagmondatként is megőrizve saját hangsúlyát és hanglejtését; írásban rendsz. pont v. felkiáltójel választja el az előtte álló v. az utána következő mondattól, vessző különíti el a másik, ill. a többi tagmondattól)
• I. (utána következő hogy kötőszó nélkül)
• 1. (Párbeszédben, nyomatékos v. érzelmileg színezett igenlő feleletként; gyak. kát, na, no szóval együtt. [Ott leszel?] – Hát persze. [Megmutatod?] – Na persze. □ Megmondjam? – No persze! (Szigligeti Ede) Fentartja még ezt a meghívást? – Óh hogyne, persze. (Móricz Zsigmond)
• 2. <Párbeszédben, megelőző állítást megerősítő szóként:> természetesen (úgy van). □ És kövérebb, mint én. – Persze, sokkal. (Jókai Mór) Mégis Wagner mellett kell maradni. – Appersze [= Az, persze]. (Móricz Zsigmond) –21 <Utána következő megszorítással v. ellenvetéssel.> □ Verset kért tőle egy új revue. Tőle is. – Persze, de Quest úr gőgös legény. Megüzenték, hogy miről szóljon a vers. Ő visszaüzent, hogy köszöni, nem ér rá. (Ady Endre) || a. <Ígéret nyomósítására.> □ Megigéri, hogyne, persze, Pedig alig van rá mersze. (Móricz Zsigmond)
• 3. (ritka, bizalmas) <Párbeszédben, tagadó alakú kérdés, esetleg közlés után, a tagadás nyomatékosabb kifejezésére.> [Ugye még nem indulunk?] – Persze. [Hallom, nincs elég pénzed.] – Persze. □ Hát nem arról beszéltünk? – Persze, nem. (Mikszáth Kálmán)
• 4. <Elbeszélésben, folyamatos előadásban, annak kifejezésére, hogy az utána következő állítást v. tagadást magától értetődőnek, természetesnek, nyilvánvalónak tartja a beszélő.> □ Hanem persze, aki egyszer a helyzet magaslatára jutott, hát az a közönségnek diktál. (Tolnai Lajos) || a. <Ellentétes v. ellentétet is tartalmazó mondatok, tagmondatok közt, annak érzékeltetésére, hogy az ellentétes közlés magától értetődő, könnyen érthető.> □ Dolgoznom kellene – persze, nem tudok. (Arany János) || b. (gúnyos is) <Annak kifejezésére, hogy a beszélő a körülményekből önként következtethetőnek tart vmely következményt.> □ Különben is a maga rokonai azok egytől egyig … – Már az igaz, nagyon is a kegyükbe esett. Persze, tud velük inni bőven, a kasszírnékat is maga szerzi nekik, még hegedül is a rossz kezével. (Kaffka Margit) || c. (ismételve is) <Párbeszédben is, ráhagyás v. kissé bizonytalan jóváhagyás kifejezésére>. □ Hiszen, persze, öcsém! … tudom én azt, hogy igazad van. (Tolnai Lajos) Eltévesztetted a hajót, cimbora, neked Calais és New-York között kellene egy gyorsgőzösön utazni luxus-jeggyel. – Persze, persze, ott, ahol finom kisasszonyoknak kell szépeket mondani. (Ady Endre) Persze-persze, ha valaki herceg lehetne Lengyelországba[n], hogyan lehessen az Podolinban polgármester? (Krúdy Gyula) –a1 <Olyan ráhagyás bevezetésére, amely után ellenvetés következik.> □ Okosan beszéltek, fiúk – szeretem, hogy nektek több eszetek van, mint nekem, mert én már részeg vagyok. – Jókedved van pajtás, – mondja Kapus, a jókedv nem részegség. – Persze, nem ösmertek, nem tudjátok, hogy én csak részeg fővel szoktam beszélni. (Vas Gereben)
• 5. <Bizonytalanság, tanácstalanság, habozás kifejezésére v. festésére, köntörfalazásként.> □ Jajh! Igazság! … A leányod, öreg! Hát persze. No persze. Persze, hogy persze. Ezt teneked csak meg kell tudnod. De nem akartam itt a törvényszék előtt, hanem otthon. (Jókai Mór) || a. <Elgondolkodó tudomásulvétel kifejezésére.> □ Holnapután együtt leszünk vacsorán. Jó? … Te is lejösz! – Barátam, én nem szaladhatok le mindennap Druhonyecről … – No persze! … (Móricz Zsigmond) || b. <Találgatás, feltevés bevezetésére, azt érzékeltetve, hogy a beszélő maga egyrészt valószínűnek, szinte bizonyosnak, másrészt természetesnek tartja a feltevést.> □ Persze, magának a szívét hasogatom, hogy az ideáljait lesimfelem [= leszólom]. (Móricz Zsigmond)
• 6. (gúnyos) <Ráhagyásnak látszó tagadó értelmű közlés kifejezéseként.> □ Meghal a leányom. – Persze! – mondá a férj … Olyan könnyen adják azt! (Jókai Mór) Majd persze! Ezeknek a bornyúknak fogok zongorát hangoltatni! (Móricz Zsigmond)
• 7. <Élénk ellenvetésként.> □ Bocsánat, kedves tanító úr, … de nekem el kell mennem. – Appersze [= a persze]! Olyan nincs! Abból nem eszünk, albíró úr! (Móricz Zsigmond)
• II. <Formális főmondatként, utána következő hogy kötőszóval kapcs., a főmondat és a mondat közti eredeti mondattani viszony háttérbe szorulásával; a kötőszó előtt néha kiteszik a vesszőt:> persze, hogy…: magától értődik, hogy …; nyilvánvaló, természetes, hogy …; természetesen.
• 1. <Kérdésre adott nyomatékos feleletben, az állítmányi rész megismétlődésével.> [Eszel tortát?] – Persze, hogy eszem. [Eljössz?] – Persze, hogy elmegyek.
• 2. <Párbeszédben, az elhangzott állítás megerősítésére; az állítmányi rész megismétlésével.> □ Tudod, Barta veszedelmes ember; az ilyennek legjobb a száját betömni. – Persze, hogy be kell tömni a száját. (Ambrus Zoltán)
• 3. <Párbeszédben, tagadó alakú kérdés v. közlés után, a tagadás nyomatékosabb kifejezésére.> [Nem jössz velünk?] – Persze, hogy nem. [Hallom, neked még nincs meg az államvizsgád.] – Persze, hogy nincs. □ Nem hitte? – Persze, hogy nem. (Mikszáth Kálmán)
• 4. <Elbeszélő szövegben, hasonló főmondatként, a közöltek nyilvánvaló voltának kifejezésére.> □ A szép dáma … persze, hogy tagadott mindent. (Tolnai Lajos) || a. <Hasonló helyzetben, vminek elismerését, belátását jelentő mondat bevezető részeként.> □ Adna csak nekem a nemzet évenként hét-nyolcszáz forintot, megmutatnám, hogy pénze nem lenne elvesztegetve. Ezt természetesen csak a nemzettől fogadnám el, privát embertől a fél világ sem kellene ajándékba; persze, hogy a nemzetnek kisebb gondja is nagyobb, mint ilyesmire csak gondolni is. (Petőfi Sándor) || b. (régies) <Hasonló helyzetben>, toldásszerű magyarázat bevezető részében.FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"RD:"Jelentés2",CHBHIT+EHITFD:"Stílus"/FD:"Stílus"FD:"Példa"/FD:"Példa"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"RD:"Jelentés1",CHBHBD+EHBDRD:"Jelentés3",CHBHBD+EHBDFD:"Példa"/FD:"Példa"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"CS:also/CSIT+ITFD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"BD+BDFD:"Stílus"/FD:"Stílus"FD:"Példa"/FD:"Példa"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"RD:"Jelentés3",CHBHBD+EHBDIT+ITFD:"Példa"/FD:"Példa"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"RD:"Jelentés3",CHBHBD+EHBDFD:"Stílus"/FD:"Stílus"FD:"Stílus"/FD:"Stílus"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"