PERGAMEN [ë-ë v. e-e] főnév -t, -ek, -je [ë, e], (
népies) pergament -et [ë]
- 1. Szőrtelenített, simára kidolgozott állatbőr (főként szamár, borjú, kecske, juh, kutya bőre). A dob kifeszített bőre pergamen. || a. Vékonyra és simára csiszolt, rendsz. enyvvel is kezelt ilyen bőr, amelyre régen írtak. Pergamenre írott oklevél. A középkori kódexeket többnyire pergamenre írták. □ Ez volt a kontraktus. Ha pergamenre lett volna írva,
tán nem tartották volna meg. (Jókai Mór) Piros iniciálékat rajzolt a pergamentre. (Krúdy Gyula)
- 2. Pergamenpapír. Pergamennel kötötte le a befőtteket. || a. Ilyen bőr- v. papírlapra, ill. tekercsre írt (ok)irat, oklevél. Egérrágta, középkori, ódon pergamen. □ Fogd hát e sárgúlt pergamenteket
Dobd tűzre mind. (Madách Imre) Oly sápadt volt az arca
, mint a pergament: ódon pergament, amelyet régi könyvtárban őriz a sánta könyvtáros. (Krúdy Gyula)
- 3. jelzői használat(ban) Pergamenből (12) készült. □ Egyik felesége, egy iparművésznő,
rózsákat és gondolákat festett pergamen lámpaernyőkre. (Hunyady Sándor) || a. jelzői használat(ban) (átvitt értelemben, ritka, választékos) Pergamenhez hasonló, átlátszó, sápadt, vértelen bőrű <emberi testrész>. Pergamen arc, kéz; pergamen képű. □ Megcsókolta
, azt a ráncos pergamen kezet. (Jókai Mór) Péter
rút külseje, nemes lelke s pergament arca sem olvad össze képzelmünkben egységes humoros benyomássá. (Péterfy Jenő)
- Szóösszetétel(ek): pergamenbőr; pergamengyár; pergamenhártya; pergamenív; pergamenkészítő; pergamenkörte; pergamenkötés; pergamenlap; pergamenszagú; pergamenszínű; pergamentábla; pergamentekercs.
- pergamenes.