PERESZLEN [e-e-e v. ë-ë-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (
tájszó)
- 1. A fonásban az orsó alsó végére függesztett, karika formájú pergő eszköz, amelynek segítségével az orsót pergetik. Szóláshasonlat(ok): fürge, mint a pereszlen: gyors mozgású. □ Ezen
örömhírre pereszlenként fordult meg
a gömbölyű Pál. (Kemény Zsigmond) Ha este Ferenc átjött a gyerekért, szüle úgy pergett körülötte, mint a pereszlen. (Móra Ferenc)
- 2. <A kötélverő gépen> horog, amely gyors forgásával a kötelet sodorja.