Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Vmire rákenődött v. vhol felhalmozódott, szervesen oda nem tartozó, rendsz. szürke v. sötét anyag, ill. anyagrész, mely számunkra tisztátalannak tűnik fel, kellemetlen v. undorító benyomást kelt (pl. por, sár, hulladék, folt stb.). Csupa piszok; ellepi a piszok. Piszokban jár; piszokkal van tele. A szennyes ruhából kimossa a piszkot. □ Leakaszt egy-egy függőlámpást a mennyezetről és megtörli azt a portól és piszoktól. (Krúdy Gyula) || a. (rosszalló) Szennyes, mocskos állapot, ilyen körülmények. Piszokban él. □ Mit bánom én, ha utcasarkok rongya, De elkisérjen egész a síromba Mindig csókoljon, egyformán szeressen: Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben. (Ady Endre) || b. (átvitt értelemben, ritka, rosszalló) Vmi piszkos (3c), értéktelen dolog; piszokság. □ A tanító úr a fejemhez vágta az irkát. Eredj haza, mutasd meg annak a tudós anyádnak, micsoda piszkot csinálsz! (Móricz Zsigmond)
2. (bizalmas, szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Emberi v. főleg állati ürülék. Itt hagyja a piszkát. Eltűri, hogy más takarítsa utána a piszkát. □ Mindössze négy ilyen hordó volt [az illemhelyen] ha valaki fel is tudott kapaszkodni rájuk, nem szállhatott le úgy, hogy emlékül a maga piszkával együtt másokét is el ne vigye. (Kuncz Aladár)
3. (átvitt értelemben, ritka) Piszkolódás (2). □ Igen, én élni s hódítani fogok Nem ér föl már szitkozódás, piszok: Lyányok s ifjak szívei védenek. (Ady Endre)
4. (átvitt értelemben, rosszalló) <Nagyon sértő értelemben:> piszkos (3) ember v. jellem; utolsó, rongy valaki. Te piszok! Mit tett az a piszok?
6. jelzői használat(ban) (átvitt értelemben, ritka, rosszalló) Aljasságról, becstelenségről tanúskodó. □ Első felindulásomban azt határoztam, hogy törvény elébe állítom becsületem megsértőit; de magamat szennyezném be, ha egy sorompó elébe állanék olyan piszok fajjal [= bandával], mint azok. (Petőfi Sándor)