PERCEGÉS főnév -t, (-ek), -e [ë, e] (hangutánzó)
A perceg igével kifejezett folyamat, hangjelenség. Halk percegés; az óra, a szú, a toll percegése. □ Csak az óra percegése szakasztá félbe a csöndet. (Eötvös József) A természet
érezteti kísérteties jelenlétét minden neszben, a szú percegésétől a szél sivításáig. (Péterfy Jenő) Hallgatta a jegyző tollának percegését. (Mikszáth Kálmán)