PEREPUTTY [e-e] főnév -ot, -a v. (-ja) (rendsz. csak egyes számban, birtokos személyraggal), (
tájszó,
régies) perepúty (
bizalmas,
rosszalló,
gúnyos)
- 1. Vkinek (egész) családja, atyafisága, nemzetsége, fajtája; ivadék, rokonság, háznép. Ott volt az egész pereputty(a). Egész pereputtyával v. pereputtyostul beköltözött a városba. Ismerem a pereputtyát v. az egész pereputtyát. □ Gertrúd a jó magyarokat
Hivatalrul, méltóságrul le-letevegelte. A helyökbe meg a maga Perepútyát rakta. (Petőfi Sándor) Örökké a nyakamon az egész pereputtya. (Kosztolányi Dezső) || a. Családtag, rokon, ivadék. Ismerem minden pereputtyát. Nem lakik már itt semmi pereputtya. □ Kiszolgáltassam őt a bécsieknek? Aki nekem és a pereputtyjaimnak szállást adott? (Jókai Mór) || b. Családtagok, háznép (együtt). □ Tegnap érkezett oda Bercsényi úr minden pereputtyostól. (Mikes Kelemen) || c. (ritka) Kisgyermek, poronty. □ Cigányasszony
| lepedőbe köti bugyrát | úgy viszi a pereputtyát. (Babits Mihály)
- 2. Vminek szűkebb, hasonszőrűekből álló köre, társasága; fajtája. □ Schmerlinget minden pereputtyjával együtt utáltuk. (Jókai Mór) Elmegy a kútágas. Marad csak a kútja, Meg híres Werbőczi Úri pereputtya. (Ady Endre)