PIRONKODIK tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon) (-t ragos mértékhatározóval is) (népies, irodalmi nyelvben)
<Restelkedés miatt> el-elpirul. Eleget, sokat pironkodott a fia miatt. □ Ne tépd le arcomról az éji fátyolt, Ne lássa senki mint pironkodik. (Szigligeti Ede) Másnap
pironkodva, hebegve kért bocsánatot. (Mikszáth Kálmán) || a. Szégyenkezik, restelkedik. □ Légy fiam, csizmadia
, ragyogni nem fogsz, de pironkodni se. (Jókai Mór) Szégyelte a pipogya, érzelgős szószátyárságot, melyet csak részeg engedhet meg magának, a józan pironkodik miatta. (Kosztolányi Dezső)
pironkodás; pironkodó.