PEREGRINUS [ë-ë v. e-e] melléknév és főnév -t, -ok, -a (régies)
Kóbor, vándorló (személy, főleg diák). □ A nemzeti lélek bujdosott, vándorolt. Hol itt tanyázott, hol ott, mint egy peregrinus. (Mikszáth Kálmán) A peregrinus másnap már útban volt Bécs felé. (Móra Ferenc)