Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <madár>, amelynek fedőtollai még nem fejlődtek ki; pehelytollakkal borított; fiatal. Pelyhes kacsa, liba. □ Megenyhült a lég, vídul a határ, S te újra itt vagy, jó gólyamadár! | Az ócska fészket megigazgatod, Hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod. (Tompa Mihály) || a. Olyan, amire pehely (1) hullott. Pelyhes haj. Pelyhes kabátban nem mehetsz ki. Pelyhes lett a kalapja.
2. Pehellyel bélelt, pehellyel tömött. Pelyhes fészek, paplan. □ A fülére vonta a pelyhes dunnát. (Herczeg Ferenc) S eljött a tél. Didergő lelke Úgy reszketett, mint kis madár, Melynek lehullott pelyhes fészke. (Ady Endre) || a. (ritka) Pehely tartására használatos. Pelyhes zsák.
3. Apró, finom, pehelyszerű szőrzettel borított. Pelyhes állú ifjú; pelyhes a karja, a lába.
pelyhesedik; pelyhesség.