PECSÉTŐR [t-ő] főnév (
történettudomány)
Magas rangú személy, akinek vmely közület, főleg az állam pecsétjének őrzése és kezelése volt a feladata. □ Mind a kettőtöknek egyforma joga van ahhoz, amit kíván. Úgy van, királyné szólt a királyi pecsétőr, ki a
bulla aranybetűin tartá ujjait, míg a királyné ítéletet mond. (Mikszáth Kálmán)
- Szóösszetétel(ek): főpecsétőr.
- pecsétőri; pecsétőrség.