Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
2. Egyenes, feszes testtartású, kihúzott derékkal, rátartian álló, ülő v. járó <személy>. Peckes férfi, nő. □ Ha egyenesen jár: hm be peckes a vén róka. (Tolnai Lajos) A tornatanár vastag kis ember volt, kis fekete bajszú, kövér ember, peckes. (Móricz Zsigmond)
3. Ilyen személyre, ritk. állatra jellemző, rá valló. Peckes testtartás. Peckesen ül a bakon. Peckesen tartja a fejét. Peckesen kihúzza a derekát. Új ruhájában peckesen feszített. □ Bíró megállt előtte peckesen mint a cövek. (Mikszáth Kálmán) Sátán vagy holló! | Menj, röpködj az éjviharban Itt ne hagyd egy árva tollad, nehogy arról rá gondoljak, | mit hazudtál e szobornak vállán ülve peckesen. (Babits MihályPoe-fordítás) || a. (átvitt értelemben, kissé rosszalló) Hetykén öntelt, rátarti, dölyfös. □ [Prakovszky] ünnepélyes, peckes modorában kezdett beszélni. (Mikszáth Kálmán) Hát te ki vagy? kérdi peckesen. (Gárdonyi Géza)
peckesedik; peckesség.