PÁZSIT főnév -ot, -ja (főleg egyes számban), (régies) pásit (választékos)
Sűrű, üde, rendsz. gondozott fű, gyep. Puha, selymes pázsit. □ E pásitot
Egy folyóvíz nyájas habjával öntözi. (Csokonai Vitéz Mihály) Nyakam nyugtatja most puhácska pázsit. (Tóth Árpád) Szellők se borzolták a pázsitot. (Babits Mihály) || a. (választékos) Pázsittal benőtt, gyepes terület. □ Egy kő alól váz szivárgott ki, mely
mint ezüst paszománt futott a zöld pázsiton. (Mikszáth Kálmán) A harminc bivalyt se hajtották messze, csak a domb alá, a pázsitra. (Gárdonyi Géza)
Szóösszetétel(ek): 1. pázsitágy; pázsitkocka; pázsitnövény; pázsitnyíró; pázsitpamlag; pázsittábla; pázsitvánkos; 2. borjúpázsit.
pázsitos.