Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
PASZOMÁNYOS melléknév és főnév, (régies) paszomántos
I. melléknév
1. Paszománnyal díszített <ruhadarab>. Paszományos csákó, dolmány, mente, nadrág. □ Imhol jöve a francia generális fején a paszományos setétkék francia csákósapka. (Kazinczy Ferenc) A szolgák, fényes, paszományos ruhákban ételt és italt hordtak elé. (Jókai Mór) A portás önérzetesen strázsált paszományos sapkájában a küszöbön. (Kosztolányi Dezső) || a. Ilyen ruhába öltözött <személy>. □ A kalauz feltűnt ajtóm előtt egy paszományos, tekintélyes alkalmazottal. (Kosztolányi Dezső)
2. Paszomány készítésével foglalkozó személy □ A paszomántcsinálók mind bezárhatták a boltot, s a szegény vándorló paszomántos legény nem kapott sehol munkát. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, tájszó) Kényes, finnyás, válogatós. Paszományos gusztusa van. Nem való az a te paszományos gyomrodba.
II. főnév -t, -ok, -a Paszományos (2) mesterember. □ Előtte ostáblázott két polgárember, egyik asztalos, a másik paszomántos. (Vas Gereben) Az se baj, ha cifra [a szűr]. Cifrasága kenyeret ád a posztónyírónak, gombkötőnek és paszomántosnak. (Eötvös Károly)