PAROXIZMUS főnév -t, -ok, -a
- 1. (orvostudomány) Vmely betegség kóros tüneteinek rohamszerű fokozódása.
- 2. (átvitt értelemben, választékos) Vmely lelkiállapot fokozódása a legmagasabb fokig, kül. vmely önkívületig jutó indulatkitörés. A düh paroxizmusa. □ Éppen van egy kis számadásom a gazdáddal. Ne eresszétek el, ordítá lázas paroxizmusban. (Mikszáth Kálmán) A szerelem paroxizmusában is gondolnunk kell, mindig, az ő jövőjükre [= a gyermekekére]! (Ambrus Zoltán)