PEMETE [e-e-e] főnév ..tét, ..téje [e], (
tájszó) pemet, pemét [e-e, e] -et, -je [ë, e]
- 1. (népies) Hosszú rúd, nyél végére szalmából, kukoricahéjból, néha pemetefűből kötött csutak, seprő, amellyel a befűtött kemence belsejét a kenyér bevetése előtt kitisztítják. □ A vén anyók pemetén repül sátánúrfiakhoz látogatóba. (Kemény Zsigmond) Az a vén boszorkány
utol nem érhet
, bár pemetén és seprőn lovagol utánunk. (Szigligeti Ede) A haja kibomlott
, olyanná vált a feje, mint valami nagy, kócos pemét. (Gárdonyi Géza) || a. (népies) Ilyen, de rövidebb nyelű seprőféle eszköz, amelyet vízbe mártva locsolásra használnak, főleg kovácsok, az izzó parázs befecskendezésére. □ Illatos füvekből készült pemetével tiszta forrásvizet fecskendezve a tűzre,
eloltogatja. (Jókai Mór) || b. (tájszó) Hosszú rúd végére kötött rongycsomó, amelyet tűzoltásra használnak. □ Felmászott a háztetőre, felvitt egy veder vizet, csinált egy hosszú póznára pemetet, s azzal a vizes pemettel, amint a tüzes üszök esett a házfödélre, egyszerre leseperte róla. (Jókai Mór)
- 2. Pemetefű. □ Már régen gyöngélkedett
Gondolták, megsegíti a pemete, bojtorján. (Mikszáth Kálmán) || a. (bizalmas) Ennek anyagából készült, köhögés elleni cukorka. Kérek tíz deka pemetét.
- Szóösszetétel(ek): pemetefa; pemeterongy.
- pemetel.