PÁROLGÓ melléknév
Olyan, ami párolog (12). Párolgó leves, tálak; párolgó növény, olaj; a nagy melegtől párolgó test. □ Egy kis kúria udvarán áll meg a négy párolgó ló. (Mikszáth Kálmán) A párolgó lé szétfolyt a sötétzöld linóleumon. (Hunyady Sándor) || a. (régies, költői) Vért v. vértől párolgó: vértől ázott v. gőzölgő, a vértől még meleg. □ Ment tova, mint vértől párolgó mérges oroszlán. (Vörösmarty Mihály) || b. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vmitől még nedves, friss. □ Írott és Guttenberg festékétül párolgó költészetünk nem a hagyományos énekszerzés többé. (Arany János)