Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
PÁRTÜTŐ [t-ü] melléknév és főnév (választékos) (régies, irodalmi nyelvben)
I. melléknév Olyan <személy, csoport>, aki, amely pártütést (1) követ el; felkelő, lázadó. Pártütő csoport, politikus. (vallásügy) Pártütő angyalok: <a keresztény vallás tanítása szerint:> Isten ellen lázadó angyalok. || a. Olyan <személy, csoport>, aki, amely vmely közösség egységét, rendjét megbontva, felkel, fellép ellene. □ Óh, Baál, Nézz hát reánk, reánk, két kárhozóra. | Nem én reám. Hisz én mi vagyok? | Pártütő isten, összetépett lélek, | Elesett titán. De itt van a párom. (Ady Endre) || b. Pártütő személyre jellemző, tőle származó, vele kapcs., rá vonatkozó. Pártütő felhívás, kísérlet, nyilatkozat. □ Benned Egy szikra pártütő vér sem buzog. (Vörösmarty Mihály)
II. főnév Pártütő személy. Vesszen a pártütő! Kivégezték a pártütők vezérét. □ Budán a bősz király előtt Megállnak zordonan De trónusán áll a király, S szól ajkiról a gőg: "Földig boruljon térdetek, Ti vétkes pártütők!" (Garay János) Nemzetünk minden pártütők ellenére, útban van egyetlen nagy családdá összeforrni. (Kossuth Lajos) A grófné Pártütőkhöz álla igaz fejdelmétűl. (Arany János)
pártütői.