PELIKÁN [ë v. e] főnév -t, -ok, -ja
- 1. Gödény (1). □ Látsz ott
tüskés sündisznókat, Mesterséges hangon csivogó rigókat, Vannak
puffadt pelikánok, Barázdabillegők, sleppfarkú fácánok. (Csokonai Vitéz Mihály)
- 2. (irodalmi nyelvben) Kicsinyeit saját vérével tápláló képzeletbeli madár <a legnagyobb fokú, rendsz. anyai áldozatkészség jelképeként>. □ És mért adál családot, Ha már azt nem táplálhatom Saját véremmel, mint a pelikán? (Petőfi Sándor) A baldachin egyik oldalán a holló volt kihímezve
, a másik oldalon
a pelikán. (Mikszáth Kálmán)
pelikános.