Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Vízgőz, finom köd. A tóról pára száll fel. □ Halkkal ingó lanyha pára! | Szálldogáló harmatok! (Fazekas Mihály) Egy pára nem száll a fényfedte földrül. (Arany László) Nagy fák koronája fehér párában látszott libegni. (Krúdy Gyula) A gép megállt. Elfáradt por kering | fölötte, mint az őszi köd vagy pára. (József Attila) || a. (irodalmi nyelvben) Kigőzölgő gáznemű anyag; erős illat v. kellemetlen szag. → Füst és pára. □ A vérnek mezején büszhödöző [= bűzhödt] testek Fojtó páráikkal lettek a győztesek. (Arany János) Fülledten forró volt a szoba, a betegség szagával és a bodzavirág párájával volt tele minden legkisebb zuga. (Móricz Zsigmond)
2. Állatnak, főleg nagyobb emlős állatnak v. néha embernek érezhető, látható lélegzete; a kilehelt levegő. □ Szép fehér világ volt odakünn Minden egyszínű volt, csak a lovak, a kocsis szájából kiömlő pára volt szürkébb egy árnyalattal. (Mikszáth Kálmán) Szavaink után ködlő pára szállt el a szánk felől. (Nagy Lajos) || a. (átvitt értelemben) Az állat életereje; állati lélek, élet. Kimegy a párája v. kiadja, kifújja, kileheli páráját: kimúlik, megdöglik; majd → kiszakad a párája. □ Fuss, fuss, nemes vad, gyors szökéssel! | Párád fogy és erőd enyész el A vérben. (Tompa Mihály) [A ló] ott a gyepen felfordult s kiadá páráját. (Eötvös Károly) || b. (átvitt értelemben, ritka, néha rosszalló) Ember lelke. (szójárás) Nincsen lelke, csak párája: igen rossz ember. □ Hátha annak, aki szomjúhozza vérit, Mint a farkasoknak most, megadná bérit? | Vagy talán emberben tartósabb a pára, | Es azért nincs Györgynek végső éjszakája? (Arany János)
3. (átvitt értelemben) Állat, rendsz. ló, ritk. szarvasmarha, kutya. Ne hajszold a szegény párát. □ "Jó fakóm is, járja de a végét" S jó hogy említettem, a szegény páráját, Mert legott a jó úr így kezdé mondását: "Hát ugyan hol hagytad a szegényt? azonnal Istállóba vele . (Garay János) Álmélkodva ütött maga két combjára, Hogy az ő lova ez, a hűséges pára. (Arany János)
4. (népies) (sajnálkozó hanglejtéssel) Ember (II). Nyomorult, szegény pára. □ Láttál-e koldúst, kit a gazdag kutyája megugatott? S hogy a szegény pára elfutott a kutya elől? (Vörösmarty MihályShakespeare-fordítás) A vármegye rászorul az ilyen szegény párákra is. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben, rosszalló) <Gyak. szitkozódásban:> teremtés, lény. □ Mindennek adom tudtára, Hogy az asszony gonosz pára. (Csokonai Vitéz Mihály) Becstelen teremtés! gyalázatos pára, Ilyet mersz te tenni világnak csúfjára? (Petőfi Sándor)