PARÁDÉZIK tárgyatlan ige -ok, -ol; -tam, -ott; -nék, -nál, -na; -zon, (
irodalmi nyelvben,
választékos) parádéz (gyak.
rosszalló)
- 1. Ünnepélyesen, (nagy) pompával, díszesen, cifrán öltözik, ill. így öltözve jár-kel, sétál, mutatkozik a nyilvánosság előtt, mutogatja magát. A leányok új ruhában parádéznak a korzón. □ Egy iparosnéféle asszony
cseresnyés szalmakalapban parádézott. (Gárdonyi Géza) Az uram úgy parádézik, mint egy paradicsommadár
A legfeltűnőbb helyekre áll, és ragyogtatja a plasztronját. (Móricz Zsigmond) || a. Vkivel, vmivel parádézik: a nyilvánosság előtt büszkélkedik, kérkedik vele. Parádézik a vőlegényével. Ékszereivel parádézik. □ Francia társalkodónője volt; attól
francia beszédet tanult el, parádézott is vele állandóan. (Jókai Mór) || b. Tetszeleg, feszeleg (vmivel). Pompás autón, négylovas hintón parádézik. A bakon ott parádézik a kocsis is. || c. (ritka) Díszeleg, pompázik. □ Ott parádéz a falon Rákóczi tábori dobosa
; lóháton veri azt a hosszú rézdobot. (Jókai Mór)
- 2. (ritka) Ünnepélyes körülményességgel viselkedik, fontoskodva, kényeskedve bánik vkivel, vmivel; ceremóniázik. Nem kell vele olyan sokat parádézni. Mit parádézik azzal a labdával? □ [A lovaknak] itt nem lehet parádézni, galoppozni, ficánkolni,
ez komoly vidék. (Mikszáth Kálmán)
- Igekötős igék: elparádézik; körülparádézik; végigparádézik.
- parádézás; parádézgat; parádézó.