PANTOMIM főnév -ot (-et) [ë], -ja (-je) [e] (film, színház, táncművészet)
Az a színdarab v. színdarabba illesztett betét, amelyben a cselekményt az előadók hangtalanul, csak a test mozgásával, kifejező arcjátékkal, tánccal játsszák meg, s amelyet rendsz. aláfestő zene kísér; némajáték. A római császárság korában a pantomim nagyon népszerű volt. □ Drámai beszélgetés nélkül való pantomimekkel engesztelik az istenek haragját, mely dögvésszel sújtotta a várost. (Ambrus Zoltán) || a. Ez mint műfaj. A francia, a lengyel pantomim.
pantomimos.