Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (ritka) Olyan <személy> aki panaszát (1, 3), bajait, sérelmeit előadja, panaszt tesz v. akar tenni. Panaszos ember, fél. □ Egy panaszos embert kikergettem. (Jókai Mór)
2. Fájdalmat, panaszt, bánatot kifejező <megnyilatkozás>. Panaszos beszéd, levél, szavak. □ Elcsendesedtek társaim is, nem merik zárhelyünknek [= börtönünknek] Felfakadó panaszos nyögéssel Mély hallgatását félbeszakasztani. (Bacsányi János) [A kutya] halkan, panaszosan vonítani kezd a hold éppen most jön föl az égre. (Karinthy Frigyes) || a. (választékos, irodalmi nyelvben) Fájdalomról, bánatról, gyászról szóló költői alkotás. Panaszos dal, ének. □ Még az se merészelt a panaszos ének Enyhületet hozni az apa szivének. (Arany János)
3. (választékos) Bánatot, szomorúságot sugalló, okozó. Panaszos hangon könyörgött. □ Hallgattak Csak az őszi bogár panaszos zengése hallatszott. (Gárdonyi Géza) A Rákóczi vén harangja, | Ha megkondul, Panaszosan sír a hangja. (Ady Endre)
4. (régies) Fölhánytorgatott, nem szívesen adott; csak odavetett. □ Heckenast panaszos néhány forintjából se nem díjazhatok mindenkit, se nem úgy, mint érdemlené. (Arany János) Koldulva éltem panaszos kenyéren. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -ok, -a
1. Panaszát (23) előadó és panasza orvoslását kérő személy. A panaszosok gyakran fölkeresték. □ Így ment végig az utcán egész a tiszttartói lakig, hol a panaszosok serege várta. (Vas Gereben) Kihez ment fel az a derék ember? kérdezték a megyeház udvarán összegyűlt panaszosoktól. (Mikszáth Kálmán)