PANASZOL ige -ok v. ..szlok, -unk v. ..szlunk; -t; -jon.
tárgyas Vmit mint panaszt, sérelmet, kifogást v. vádat előad, közöl; panaszt tesz, panaszkodik vmi miatt.
Folyton saját baját panaszolja. Sírva panaszolta, hogy megverték. Azt panaszolják, hogy nincs elég emberük. □ Toldi
Odaborúl anyja szerető keblére
S kezdé panaszolni, a leánnyal hogy járt. (Arany János) Halandó, hallod-e dalom |
nincs halhatatlan oltalom, | akinek panaszolhatom: | félek a büntetéstől. (József Attila) || a. tárgyatlan (
ritka,
költői) Panaszkodik (2). □ Tán rég nem láttad azt a szép madárt? | Rég nem panaszlál ellenem neki
? (Vörösmarty Mihály) Én nem panaszlok sorsom ellen, Mi ördögöt panaszlanék? (Petőfi Sándor)
- Igekötős igék: bepanaszol; elpanaszol; felpanaszol; kipanaszol.
- panaszolás v. panaszlás; panaszolható; panaszoló v. panaszló; panaszolt v. panaszlott.