PAJZÁNKODIK tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon) (kissé választékos)
Élénk jókedvében pajzánul (2), pajkosan tréfás módon viselkedik, beszél (vkivel); pajkoskodik. Gyerekek, ne pajzánkodjatok! □ Hát mégsem akarja elárulni, mit fog szavalni?
talán a saját költeményét pajzánkodott Margit Andrással. (Reviczky Gyula) || a. (bizalmas) <Főként másnemű személlyel v. személyekkel> pajzánul (2), dévajkodva, olykor kissé már az illemet is sértő módon viselkedik, ilyen hangon beszél, tréfálkozik; csintalankodik, huncutkodik. Folyton pajzánkodik a leányokkal. □ Az a csinos jószág ott
kenyérgolyókkal pajzánkodik a férfinéppel. (Mikszáth Kálmán) Ferenc ővele nem szokott pajzánkodni, mint más ember a fiatal asszonnyal. (Móra Ferenc)
pajzánkodás; pajzánkodó.