ÖTLETES [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
Olyan <személy>, akinek kitűnő, eredeti ötletei (1) vannak; mozgékony, találékony szellemű, elmés. Ötletes asszony, ember. □ Ravasz, ötletes ember volt a megboldogult báró. (Mikszáth Kálmán) A háziasszony
ötletesebb volt, mint bármikor életében. (Móricz Zsigmond) || a. Ilyen személyre valló; a köznapitól, a megszokottól eltérő, kellemesen újszerű. Ötletes előadás, játék, megoldás, rajz, színdarab. A vígjátékot ötletes rendezésben adták elő.
ötleteskedik; ötletesség.