ÖSZVÉR főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Ló és szamár keresztezéséből származó állat, mely testalkatára nézve átmenet a ló és a szamár között. Csökönyös, mint egy öszvér. □ A napkeleti országokban a püspökök közönségesen gyalog jártak, nem szólok az öregekről, akik szamárra vagy öszvérre ültenek. (Mikes Kelemen) Öszvéren ült. A magas kápájú nyeregben előtte egy kis magyar gyermek. (Gárdonyi Géza)
Szóösszetétel(ek): öszvérfogat; öszvérhajcsár; öszvérhajtó; öszvérhát; öszvérhintó; öszvérkanca; öszvérkaraván; öszvérpásztor.
öszvéres.