ÖSSZESZÓLALKOZIK tárgyatlan ige -tam, -ott, -zék (-zon)
<Két v. több személy> éles szóváltásba, egymást bántó vitába bocsátkozik egymással; összevész.
Hevesen összeszólalkoztak. □ Macskaházy úr
a nótáriussal nem bánt úgy, mint kellett volna; még tegnap is erősen összeszólalkoztak. (Eötvös József) A két igazgató csúful összeszólalkozott. (Tolnai Lajos)
- összeszólalkozás; összeszólalkozó; összeszólalkozott.