POCOK [1] főnév pockot, pocka v. -ja, (
tájszó) pocik -ot, -ja
- 1. Az egérhez hasonló, de zömökebb, kicsiny fülű, erdőn, mezőn élő rágcsáló állat. Erdei, földi pocok. A gyümölcsösben, a szántóföldön elszaporodtak a pockok. Nagy kárt okoztak a pockok. □ Úgy húzódnak lefelé a tölgyes, bükkös hegyekből, mint némely nyáron a pockok a mezőkön. (Móricz Zsigmond) || a. (állattan) Mezei pocok: mezőn, erdőn sok helyütt előforduló, a házi egérhez hasonló, szürkésbarna hátú, szennyesfehér hasú, sok kárt okozó rágcsáló állat (Mus arvalis); mezei egér.
- 2. (népies) Ehhez hasonló életmódú, földbe vájt lyukakban élő, kisebb, főleg rágcsáló állat (egér, patkány, vakondok).
- 3. (átvitt értelemben, bizalmas, kedveskedő) Kis gyerek <főleg a felnőttek szemében>. Helyes kis pocok. Mit csinálnak a pockok? Várj csak, te pocok, mindjárt megraklak!
- Szóösszetétel(ek): 1. pocoktúrás; 2. pézsmapocok.
- pockos.