ŐZIKE [e] főnév őzikét, őzikéje [e] (
kedveskedő)
Kis, fiatal őz. □ Az udvaron kis őzike legelész, nyakára piros szalag van kötve. (Jókai Mór) || a. (
gyermeknyelv) Általában őz. □ Fürgén szökeltek, mint az őzikék. (Reviczky Gyula)
- Szóösszetétel(ek): őzikelábú; őzikeszemű.
- őzikés.