ÖSSZETAPOS tárgyas ige
<Tárgyat, testet, növényzetet> minden részében v. nagyon megtaposva legázol, szétroncsol s így gyak. tönkretesz; összetipor.
Az állatok összetapossák a füvet, a kertet, a virágokat. A villamosban összetaposták a cipőmet. □ A fölötte elszáguldó paripák otthagyták holttestét összetaposva. (Jókai Mór) S gyerekek szaladnak az utcán |
Oly csodálkozva néznek olykor, | mintha kérdenék:
Házainkat ki zúzta rommá? | Kertünket ki taposta össze? | Jaj, hát szabad volt ezt csinálni? (Babits Mihály) || a. (
bizalmas)
Összetapos vkit: vkinek sokszor v. erősen a lábára, a cipőjére tapos, és így esetleg kárt tesz benne.
Ne menj abba a csődületbe, mert összetaposnak! □ Közel ne jöjjön hozzám, mert megint összetapos. (Mikszáth Kálmán)
- összetaposás; összetaposható; összetaposó; összetaposott; összetapostat.