Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ÖSSZESIMUL tárgyatlan ige
  • 1. <Két v. több személy> összebújva egymáshoz simul. A két szerelmes összesimult. || a. <Két v. több tárgy, dolog vmilyen mozdulat következtében> nagy felületen simán, puhán összeér. Arcuk összesimult. A két zászló testvériesen összesimult. □ Előttem nők siettek … Elhalt víg kacajuk, kezem szegény öt újja Didergőn összesímult nyűtt, lim-lomos zsebemben. (Tóth Árpád)
  • 2. (irodalmi nyelvben) <Két v. több ellentétes elem> kiegyenlítődve, egymáshoz hasonulva összetalálkozik, egyesül. □ Nézd e setét falaknak boltjait Ez égbe vágyó tornyot, míg ezek Nem omlanak kövönként mind alá S a róna földdel össze nem simúlnak, Tudd meg: ki nem mégy innen semmikép. (Vörösmarty Mihály) Nagy kő vala ez most mely közibük dőle, Beszédök folyama ágra szakadt tőle, De kerülő úton összesimult egyben. (Arany János)
  • összesimulás; összesimuló; összesimult.