Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Omolva halomba dől, összedől. Összeomlik a kártyavár. Nagyon rozoga a ház, félő, hogy egyszer összeomlik. □ A ház is alszik, holtan és bután, | mint majd száz év után, | ha összeomlik. (Kosztolányi Dezső) Földrengés, melytől minden összeomlik, | nem ráz meg tornyot úgy, mint e szavaktól | Ephialtes fejtől meginga combig. (Babits MihályDante-fordítás) || a. Szétomolva megsemmisül, a semmibe vész. □ Ágyúk bömbölnek Te ég, te föld, talán Most összeomlotok! (Petőfi Sándor) De hát mig üt a boldog óra Nem omlik össze a világ? (Vajda János)
2. (költői) Aléltan v. holtan összeesik, összerogy. □ Buzogva fölkél majd a hős fiú | s előtte porba omlanak A felleg-ülte várnak tornyai; De összeomlik a lány is velök, És a vitéz csak holttestét leli. (Vörösmarty Mihály) Soká nyargalt Jancsi, amig utolérte, | "Megállj, a hitedet!" kiáltott feléje De a basa fia meg nem állott volna, Ha a ló alatta össze nem omolna, Összeomlott, ki is fujta ott páráját. (Petőfi Sándor)
3. (átvitt értelemben) <Társadalmi rend, szervezet> összetartó erejét elvesztve rövid idő alatt felbomlik, megsemmisül. Összeomlott a reakciós kormány, a vállalat. Attila halála után összeomlott a hun birodalom. A szovjet hadsereg hősi csapásai alatt a fasiszta német hadsereg összeomlott. □ Ha összeomlik mindaz, ami korhadt, És oduikból elővánszorognak A rászedett, a megcsalt milliók Látom mozdulni látom keveredni , Az ócska tetőkbe üszköket vetni, Mig az utolsó is véres lángban áll! (Kiss József) || a. <Kezdeményezés, elgondolás> kudarcot vall, meghiúsul. Minden terve összeomlott.
4. (átvitt értelemben) <Katonai támadás, védelem> meghiúsul, eredménytelen marad. Az egri vár védőinek ellenállásán az ellenség minden támadása összeomlott.
5. (átvitt értelemben) <Személy> erkölcsileg megsemmisül, megrendül, elveszti lába alól a talajt. Katona drámájában Bánk bán összeomlik, midőn megtudja, hogy nem a királyné az oka Melinda vesztének. □ Összeomlik, porrá lesz az az egész dicső jellem. (Jókai Mór) Édesapám összeomolva ült, csak simogatott bennünket. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) <Élet, életfelfogás> értelmetlenné válik. Egy → világ omlik össze vkiben. □ Azt érezte, hogy mindennek vége. Az élete összeomlott. (Hunyady Sándor)
összeomló; összeomlott.