OBOA főnév oboát, oboája, (
ritka,
régies) óboa
A klarinéthoz hasonló, de annál vékonyabb, kisebb hangterjedelmű és kettős nyelvvel megszólaltatott fafúvós hangszer.
Az oboa orrhangú hangszíne; oboán játszik. □ Mások siralmas énekekkel Bőgettessék az óboát
(Csokonai Vitéz Mihály) Ó rút macskazene
| Bősz trombiták, Meggárgyult oboák. (Kosztolányi Dezső) || a. Ennek hangja.
Erősen hallatszik az oboa. □ A kacagó szatír hiába fújja sípját, Oly mélán sír a síp, mint fájó oboa! (Juhász Gyula) || b. E hangszeren való játék.
Oboára: az o. technikai lehetőségeihez alkalmazva <írt zenei mű>;
oboát gyakorol, tanul.
- Szóösszetétel(ek): oboakvartett.
- oboás; oboázik.