LITÁNIA főnév ..iát, ..iája, (
népies) létánia
- 1. (vallásügy) <Katolikusoknál és görög keletieknél> rendsz. ritmikus szertartási szöveg, amelyet a pap v. az előimádkozó és a hívek párbeszédes formában énekelnek, ill. imádkoznak. Elmondják, elimádkozzák a litániát. □ Az Úr a mennyezet kéklő mezőin Örömmel nézte: ime a világ, Hozzá esengtek
A mély kórusból a litániák. (Juhász Gyula) A kórus padján egymagam ülök én |
Szól a litánia: lelkem, hallgass! (Babits Mihály)
- 2. (vallásügy) Az a rendsz. délutáni v. esti istentisztelet, amelyen ezt mondják. □ A pap a szomszéd faluba lakik: odajárunk mink misére, létániára. (Gárdonyi Géza)
- 3. (átvitt értelemben, gúnyos) Hosszadalmas, unalmas felsorolás, beszéd. Egész litánia volt, amit elpanaszolt. Elmondta újra az egész litániát. □ Sok szép tulajdonságomat elsorolta,
de egyet kifelejtett a litániából. (Csiky Gergely) Mind báró, s mindnek egész litánia a neve. (Ambrus Zoltán)
litániáz v. litániázik.